Szent Johanna Gimi Online

Zsúfolt nap. Reggel, mivel magamtól korán keltem –
szerintem izgulok a holnapi sulikezdés miatt –, kimentem
a kertbe, ott ücsörögtem egy kicsit, aztán anyuval
elindultunk vásárolni.
A sulihoz szükséges holmikat a közeli pláza
papírboltjában vettük meg.
– Reni, nézd, milyen szép tolltartó! – mutatott fel anya
egy rózsaszín, Disney-hercegnős, giccses izét.
Csak a fejem ráztam meg automatikusan. Anyu ebből
megértette, hogy nagyon nem ilyet képzeltem el.
– Van valami konkrét elképzelés? – lépett oda hozzánk
egy segítőkész eladó, majd mikor felismerte anyut,
rögtön hozzátette. – Marad a nyári idő?
Pár percig az időjárásról beszélgettek, aztán az eladó
ismét megkérdezte, hogy mi az elképzelés.
– Tudja, most pont kalózmánia van… – mosolygott
anyu.
– Anya! – szóltam közbe zavartan, és teljesen
elvörösödtem.
– Már nincs? – nézett rárn anyu csodálkozva.
– De, csak ne mondd el mindenkinek! – húztam be a
nyakam, zavaromban felemeltem egy tollat, és azt
nézegettem. Anyu értette a célzást, és kicsit halkabban
folytatta az eladónak, aki láthatóan átérezte, hogy kellemetlenül érint, ha egy ápiszban mindenki megtudja,
milyen tolltartót szeretnék. Úgyhogy diszkrétre vette a
figurát, és csendben megmutogatta a kalózos termékeket.
Végül semmilyen kalózos holmit nem vettünk, mert
biztosan kicikiznének miatta az új osztálytársaim, és ha
rögtön az első napon találnak cikiznivalót rajtam, akkor
tuti adnak gúnynevet is, és lehet, hogy négy évig úgy
fognak hívni.
– És ez? Ez nagyon népszerű a kislányok körében –
mutatta az eladó a legújabb Witch, Hello Kitty és hasonló
termékeket.
– Nem, nem szeretnék giccses dolgokat.
– Á, értem – bólogatott az eladó. – Akkor talán ez a
kollekció?
Na, az már rögtön tetszett. A tolltartó henger alakú,
behúzós, sima, kék színű farmer anyagból, és volt
ugyanolyan, hozzá való iskolatáska, varrásokkal,
cipzárral meg zsebekkel. Azt választottam.
– Szerintem is menő – értett egyet anyu. – De azért
egy kalózos tollat is vehetnénk kulcstartóval.
Végül lett szolid, de menő kinézetű sulifelszerelésem
meg Johnny Depp-es tollam kulcstartóval. Így már
teljesen felkészültem a gimikezdésre. Egy rakás
csomaggal értünk haza, és gondosan mindent
megmutogattam apunak, aki próbált úgy csinálni, mintha
érdekelné egy füzet vagy egy színes tollakból álló
készlet, de megértem, hogy őt ez annyira nem dobja fel.
Amíg anyu a konyhában vacsit csinált, felültem a
konyhapult másik oldalára. Percekig némán figyeltem.
– Izgulsz a holnap miatt, ugye? – kérdezte, fel sem
nézve. – Kicsit – vallottam be őszintén.
– Nincs miért. Az iskola nagyon jó lesz, az
osztálytársaid pedig szeretni fognak. Hidd el, sok új
barátod lesz.
Na, igen. A szüleim félnek attól, hogy – ahogyan az
általánosban sem voltak – nem nagyon lesznek barátaim,
ami miatt majd sokat leszek egyedül és nyomi leszek.
Apu szerint ez borzasztó lenne, saját elmondása szerint ő
nyomi volt a gimiben, és nem is szívesen emlékszik
vissza rá. Azt szeretné, ha én viszont szeretném a Szent
Johannát, lennének barátaim meg társaságom, meg
ilyesmi. Azért is tanácsolták a magánsulit, mert ott
sokkal kevesebben vannak, a kis osztályközösségek
összetartanak, és életre szóló barátságok köttetnek. Nem
is tudom, nekem ez túl hihetetlennek tűnt, de hagytam
magam rábeszélni.
– Az egész nyolcadik évfolyamban azzal csúfoltak,
hogy magángimibe csak nyomik járnak – mondtam, mire
anyu végre felnézett.
– Ez nem igaz! Apád is magángimnáziumba járt! –
érvelt, mire mindketten átnéztünk a konyhapulton, a
nappaliban ülő apu irányába. – Jó, ez nem volt jó példa –
rázta meg a fejét anyu némi töprengés után. – A Szent
Johanna kiváló gimnázium, jó hírű iskola, és biztos
vagyok benne, hogy csupa kiváló, kedves és okos fiatalt
vesznek fel. Mint téged – mosolygott anyu.
Nem is tudom. Mindenesetre kezdtem komolyan
izgulni a másnap reggel miatt. A hülye gólyatáborban az
új osztálytársaim már megismerkedtek, csak én leszek
egyedül, aki teljesen idegen!Vacsorára apuhoz vendégek jöttek – egy üzlettársa és
a felesége –, úgyhogy amikor megérkeztek, muszáj volt
lemennem köszönni.
– Nocsak, Reni, megint mekkorát nőttél! – állt fel az
asztaltól apu üzlettársa, és úgy nézett rám, mintha a
legutóbbi találkozásunk óta – ami három hete volt –
legalább kilencven centit nőttem volna.
A felesége is megállapította, hogy növök, mire anyuék
is mondták, hogy bizonyára, és akkor ezzel mindenki
elvolt egy darabig, én meg kicsit kellemetlenül éreztem
magam, mert a magasságom nem egy olyan téma, ami
olyan különösen érdekes lenne.
– Na, és holnaptól gimnazista vagy – vigyorgott apu
üzlettársa.
– Igen – bólintottam zavart mosollyal. Komolyan, a
felnőttek hülyék.
– Nagyon izgatott lehetsz – nézett kedvesen a felesége.
– Kicsit – bólogattam.
– A Szent Johanna kiváló gimnázium – erősködött apu
üzlettársa.
– Szerintem Reni imádni fogja – tette hozzá a felesége.
Igen, gimis lettem, szeretni is fogom, meg növök is.
Csakúgy, mint mindenki más a korosztályomban.
– Ó, a gimi! – nézett maga elé apu üzlettársa
elkalandozó tekintettel. – Azok az igazán szép évek! Az
első buli, az első szerelem, az első intő…
– Ez így van – vette át a szót apu, miközben intett,
hogy nyugodtan visszamehetek a szobámba, majd ő
jópofizik helyettem. A lépcsőn felfelé lépkedve még
hallottam, hogy továbbra is én maradtam a téma. – Renivel hihetetlen szerencsénk van! Talpraesett,
okos lány, nem kell félteni – dicsért apu.
– Csak várd ki a végét. Amikor Tomi betöltötte a
tizenhatot, húsz kilót fogytam. Az őrületbe kergetett… –
mesélte a felesége.
– Nem hiszem, hogy Renátával bármi ilyen
problémánk lenne. Nyugodt gyerek.
Becsuktam magam mögött a szobaajtóm, és értetlenül
néztem körbe. Miért viselkedik mindenki úgy, mintha
tizennégy évesnek lenni a világ legnehezebb dolga
lenne? Én ebből semmit nem érzek, tökre felfújják a
dolgokat. Hosszas hezitálás és kombinálás után sikerült
kikészítenem a ruhámat, hogy ne holnap reggel kelljen
toporzékolva hisztiznem. Egy farmert választottam fehér
tornacipővel, fehér, kék csíkos galléros pólóval. Nem túl
feltűnő, nem is túl unalmas. Egyébként tiszta ideg
vagyok a holnapi nap miatt, első nap az új suliban, új
osztálytársak, új tanárok. Jaj.
Sulifelszerelés vásárlás: 5/5.
Vacsora: 5/2 – anyu csirkéje fura ízű volt.
Holnap első nap a gimiben: 5/1 – jaj.
Apu üzlettársának idétlen kérdései: 5/2.
Rémképek arról, hogy eltanyázok a suli előtti lépcsőn,
és mindenki kinevet: 5/1. 